Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolhatsz te is egyet,
s rálelhetsz a titokra!
Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot...
kezdetnek az épp elég lesz,
ha kérgüket lehántod.
Mondókák,versek,dalok amit elfelejtettünk a hosszú évek alatt,kicsiknek és nagyoknak,szülőknek és nagyszülőknek,és persze neked!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tél. Összes bejegyzés megjelenítése
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Kányádi Sándor: Aki fázik
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába!
Burkolóddzék bundába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik!
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába!
Burkolóddzék bundába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik!
Mentovics Éva: A hóember
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
Mentovics Éva: Hókristályok roppannak
Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhők úsznak el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő széli domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk!
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhők úsznak el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő széli domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk!
Mentovics Éva: Apró kis pelyhek
Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.
Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.
Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.
Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.
Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.
Mentovics Éva: A hóember kívánsága
Hatalmas a pocakom,
kint ácsorgok a havon.
Azt mondod, hogy kevélyen?
Egy kis faggyal beérem.
Mindössze csak az a vágyam:
hóból legyen puha ágyam.
Jószerencse el ne hagyjon,
víg orcámra mosoly fagyjon.
Szalai Borbála: Mesevilág
Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
Szép Ernő: Hó
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Csanádi Imre: Első hó köszöntő
Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
Drégely László: Tél végén
Fenn a hegyen
van még hó,
elterül, mint
takaró.
Mohaágyban,
hó alatt,
hóvirágok
alszanak.
Fenn az égen
süt a nap,
ragyognak a
sugarak,
faágakon
rügy fakad,
nem fagy be a
kispatak,
lám a Tavasz
köszönt rád,
ébredj fel hát,
hóvirág!
Gazdag Erzsi: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprő hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprő hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Kányádi Sándor: Három holló
Ül a havon
három holló.
Mind a három
nagyothalló.
Fújhat a szél,
zúghat-búghat,
ők a hóról
nem mozdulnak.
Közepén a
fehér télnek
moccanatlan
feketéllnek.
három holló.
Mind a három
nagyothalló.
Fújhat a szél,
zúghat-búghat,
ők a hóról
nem mozdulnak.
Közepén a
fehér télnek
moccanatlan
feketéllnek.
Demény Ottó: Tél végi dal
Havas ágra szállt a veréb,
pity-pity, pityereg:
elvihetné, aki hozta,
már el a telet!
Sehol egy árva cirokmag,
se meggy, se kökény.
Nyáron bezzeg vígan éltem
a tarlók ölén.
Ősszel is volt körte, szőlő,
dió, mogyoró.
Csak ez az egy, ez a hosszú
tél mire való?
Még szerencse, hogy szűnik már;
hogy olvad a jég.
S fényes arany napot nyit a
márciusi ég.
pity-pity, pityereg:
elvihetné, aki hozta,
már el a telet!
Sehol egy árva cirokmag,
se meggy, se kökény.
Nyáron bezzeg vígan éltem
a tarlók ölén.
Ősszel is volt körte, szőlő,
dió, mogyoró.
Csak ez az egy, ez a hosszú
tél mire való?
Még szerencse, hogy szűnik már;
hogy olvad a jég.
S fényes arany napot nyit a
márciusi ég.
Udud István: Madáretető
Esik a hó
meg a dara,
didereg az
ég madara,
vacog a kis
cinege,
majd megveszi
már az Isten
hidege.
Kipp,kopp,
kalapács!
Kinek készül
ez a ház,
e falacska,
e tető?
Kié lesz majd
ez a madáretető?
Hát a tied,
hiszed-e?
Esik a hó
meg a dara,
röpülj ide
ég madara,
cinege!
meg a dara,
didereg az
ég madara,
vacog a kis
cinege,
majd megveszi
már az Isten
hidege.
Kipp,kopp,
kalapács!
Kinek készül
ez a ház,
e falacska,
e tető?
Kié lesz majd
ez a madáretető?
Hát a tied,
hiszed-e?
Esik a hó
meg a dara,
röpülj ide
ég madara,
cinege!
Tordon Ákos: Madár szálló
Havas téli nagy ég alatt
Madárfüttyel, madárdallal.
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
Gazdag Erzsi: Január
Január, január
Mindig hócsizmában jár
Jégbajusza, jégkabátja
Zúzmara a jóbarátja.
Január, január
Palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
Korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál
Kicsi szánkó csengve száll
Meg sem áll tán tavaszig
Mindaddig, míg havazik.
Mindig hócsizmában jár
Jégbajusza, jégkabátja
Zúzmara a jóbarátja.
Január, január
Palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
Korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál
Kicsi szánkó csengve száll
Meg sem áll tán tavaszig
Mindaddig, míg havazik.
Kányádi Sándor: Őszvégi játék
kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgolódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
jön a
hideg tél
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgolódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
jön a
hideg tél
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)