Mentovics Éva: Hókristályok roppannak

Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhők úsznak el
felettünk az égen-;
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő széli domboldal,
mintha minket várna-
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk!

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...