Gesztenye Gusztika

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.

3 megjegyzés:

Fehér Ágnes írta...

Kedves Bamby!
Ez a vers pontosan így van:

Gesztenye Gusztika zöld faágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Csak himbált, kalimpált, hátra meg elõre,
Addig izgett-mozgott, míg egyszercsak hopp, kopp,
Leesett a földre, ki repedt a bõre,
Ej de csínos legény lett belõle!

Pontosan hetven éve tanította nekem a dédnagymamám. Azóta is tudom és már nagyon sok gyereknek és szülõnek megtanítottam, de fogalmam sincs hogy ki írta! Még az is lehet, hogy a dédikém!

Névtelen írta...

Kedves Ágnes, én az Édesapámmal olvastam ezt a verset egy mesekönyvben (talán a meselámpában, amit még a nagymamám kapott), abban így van a vers:
Gesztenye Gusztika zöldfa ágán lakott, nem viselt kabátot, nem viselt kalapot. Tüskés, zöld burok volt egyetlen ruhája, azt is szűkre szabta - hej, az istenadta!- a szabója rája.

Névtelen írta...

Meselámpa : mesék, versek kicsinyeknek / Magda néni, Vilma néni ; Györgyfi György rajzaival (Budapest, Atheneum, 1945)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...