Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –

minden este

morzsára, buzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

 

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésben

elcsitulnék

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék

kerek égen,

csorogna a földre

sárga fényem –

jaj, de onnan

vissza sose járnék,

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.