Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

          Hogyha most elindulok,
          aztán balra fordulok,
          egy kis útig, titkos útig
          lábujjhegyen eljutok.
       
       
          Egyik oldalt házak háta,
          fal a másik oldalon,
          és a lombok zöld szakálla
          átömlik a kőfalon.
       
       
          Nem jár erre senki, senki,
          csak talán a Nem-tudom-ki,
          az is akkor, hogyha kell,
          kézenfogva Senkivel.
       
       
          Messze innen utcalárma,
          messze dong a kisvasút,
          így bujik a –
          pszt, pszt!
          így lapul a –
          pszt, pszt!
          titkos
          út.