Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam,

hűs harmatban térdig jártam,

szellő szárnyát bontogatta,

szöghajamat fölborzolta.

 

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyűjtögettem,

nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,

édesanyám mellé bújtam,

egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,

kicsi lányát ölbe vette,

sűrű könnyem lecsókolta,

kedve szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!"

S nyakam köré fonva karját

ünnepeltük anyák napját.