Gyárfás Endre: Húsvéti tojások

Afrikában
Húsvét tájban
Nagy forgalma van a boltnak:
Több festéket vásárolnak.
Nincsen ebben semmi furcsa;
A festeni való tojást
A derék struccanyó tojja.

Brazília
Bozótjában
Boltra szinte nincs is szükség:
Alig-alig kell a festék.
Nincsen ebben semmi furcsa;
A festeni való tojást
a kolibrianyó tojja.

Andók Veronika: Tavaszodik

Havasak a hegyek- völgyek,
Alszanak az álmos tölgyek.
De most, íme, friss szél támad,
Csiklandozza a faágat.

Bokrok közé ködök ülnek,
Ág hegyére települnek,
És titkon a nagy-nagy csendben
Valahol egy jégcsap cseppen.

Nappal a fény melegebb már,
És a hóból nincs más, csak sár.
Majd egy reggel mosolyogva
Hóvirág ébred a napra.

Fűzfa ága barkát ringat,
Integet a vadgalambnak,
Szólaljon meg: itt az idő!
És a tavasz, hipp-hopp eljő.

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

Donászy Magda: Hóvirág

-Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
-Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
-Ó, be szép ez virágom!

Mentovics Éva: Luca széke és a boszorkányok

Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolhatsz te is egyet,
s rálelhetsz a titokra!

Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot...
kezdetnek az épp elég lesz,
ha kérgüket lehántod.

Tovább »

Veres Csilla: Őszi susogó

Érett szilva mind lepotyog,

kondérokban lekvár rotyog,

Gyengül a nap sárga fénye,

elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,

csordulnak az őszi borok,

lehullik a mogyoró,

szól az őszi susogó.

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
őszi szél is tekereg.
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.
Gyertek gyorsan verebek!
Melegben a helyetek!
Ne ázzatok, ne fázzatok,
madárodú vár rátok!

Domb tetején

Domb tetején
ágas- bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.
Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió

---

Darázs Endre: Csupa sár

Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.
„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”
Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.
Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”
”Egy, kettő, három, négy,
kicsi cipő, hová mégy?
- kipp- kopp kopogok,
óvodába ballagok..”

Nádor Tamás : Szeptember

Aranylabda szisszen:
leereszt a nap,
hegy mögé szuszogja
a hulló nyarat.

Kiürült a pálya,
nincs nézősereg:
szélbe szállingóztak
a falevelek.

Csak a sárga gyep van,
rajta tűz nyoma,
nyár üszkét szaglássza
egy ázott kutya.

Zelk Zoltán : Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

dalt próbál szegény, a füvek között.

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -

nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közelg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -

hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

Be üres is volt idén a pohár,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!

Dideregve didergő fák között

úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,

tudni, tavasszal élni támadok. -

Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.

Petőfi Sándor : ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

Tovább »

Mentovics Éva: Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Tovább »

Mentovics Éva: Az én anyukám

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.

Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!